Háborúk, balesetek, atombomba támadás. Vajon kin vagy min múlik, hogy ki marad életben egy-egy nehéz helyzetben? A Sorson? Istenen? A kitartáson? A szerencsén? A jó képességeken? A túlélők történeteit olvasva elgondolkodunk.
1. Dr. William Brydon
A Brit Birodalom 1838-ban támadást indított Afganisztán ellen, mert attól tartott, hogy az afgánok összefognak az oroszokkal és ezáltal veszélybe kerül gyarmata, India. Miután a britek elfoglalták az országot és a trónra egy báb-uralkodót ültettek, a megszálló erők nagy része távozott az országból, csupán kb. 5000 fő maradt. 1841 végén azonban, komoly ellenállásba ütköztek, felkelés tört ki, az angolok feladták Kabult és távozni kényszerültek. 1842 januárjában úgy tűnt, hogy szabad elvonulást kaptak India felé, de útjuk során folyamatos támadások érték őket. A több ezres brit seregből csupán egy embernek, Dr. William Brydon hadisebésznek sikerült megmenekülnie, aki végül lóháton, komoly fejsérüléssel érte el Dzsalalabadot. Brydon ezután 1852-ben részt vett a második angol-burmai háborúban, majd az 1857-es indiai szipolylázadást is túlvészelte. 1858-ban visszavonult, Skóciába költözött és itt is élt 1873-as haláláig.
2. Jamagucsi Cutomu
Jamagucsi Cutomu, japán mérnök, épp üzleti úton járt Hirosimában, amikor ledobták az első atombombát Japánra, 1945. augusztus 6-án. Cutomu 3 kilométerre volt a robbanástól, felsőtestének egy része megégett és ideiglenesen megvakult. Két nappal később, augusztus 8-án, visszatért szülővárosába, Nagaszakiba. Itt érte az augusztus 9-ei atomtámadás, ezúttal nem szerzett sérüléseket. Bár valószínűsíthető, hogy Cutomu esete nem egyedi, hivatalosan ő volt az egyetlen, aki túlélte mindkét atomcsapást. Annak ellenére, hogy a sugárzás rákos betegségeket okozott nála (akut leukémia, gyomorrák), hosszú életet élt, 2010 januárjában hunyt el 93 évesen.
3. Onoda Hiroo
Onada Hiroo egy gerilla-hadviselésre kiképzett japán katona volt, akit 1944 decemberében azzal bíztak meg, hogy szervezze meg a Fülöp-szigeteki Lubang-sziget védelmét, kb. 200 katonával. Mivel Hiroo-hoz és csapatához kevés információ jutott el, nem értesültek a háború végéről és továbbra is a hegyekben bujkáltak. Később, miután közölték velük a hírt szórólapok és hangosbemondó segítségével, az emberek nagy része távozott. Hiroo azonban úgy vélte, ezek csupán az ellenség megtévesztései, ő továbbra a szigeten maradt néhány emberével. 1972-re egyedül maradt, utolsó két társát a helyi biztonsági erőkkel történt összecsapásokban vesztette el. Végül 1974-ben egyik volt felettese megkereste őt, akivel hazatért. Az új demokratikus Japán azonban már nem tetszett neki, ezért 1975-ben Brazíliába költözött, ahol megházasodott. Több könyvet is írt harci tapasztalatairól, majd 1984-ben, Japánban, kiképzőiskolát nyitott, ahol túlélési technikákat tanított fiataloknak. Később, 1996-ban, visszatért a Lubang-szigetre és 10 ezer dollárt adományozott a helyi rászoruló gyerekeknek. Onada Hiroo 2014 januárjában hunyt el 91 évesen.
4. Mauro Prosperi
1994 áprilisában, Mauro Prosperi, olasz rendőr, benevezett egy sivatagi szupermaratoni versenyre, a marokkói, 6 napon át tartó, 233 kilométeres Marathon des Sables-re. A negyedik napon már a hetedik helyen volt, amikor váratlanul kitört egy homokvihar és eltévedt. Néhány nap múlva elért egy elhagyott muzulmán kegyhelyhez, de ekkorra már minden étele és itala elfogyott. Talált néhány denevért, húsukat megette, vérükkel pedig égő szomját csillapította. Kilátástalannak vélte helyzetét, úgy döntött, hogy önkezével vet véget életének, ezért felvágta az ereit. Terve azonban nem sikerült, mert vére már annyira besűrűsödött, hogy csak kis mennyiséget vesztett. Ezután összeszedte magát és folytatta útját, szerencséjére nomádok találtak rá, akik elvitték a legközelebbi faluba. 9 napig tartó kálváriája során a férfi végül Algériában kötött ki, több mint 15 kilót fogyott és súlyosan károsodott a mája. Mauro Prosperi azóta felgyógyult és többször is végigfutotta a Marathon des Sables-t.
5. Bahia Bakari
2009. június 30-án, a Yemenia légitársaság Párizsból Comore-szigetekre tartó, Airbus A310-es típusú gépe az Indiai-óceánba zuhant. A balesetet csupán egyetlen ember élte túl, egy 14 éves lány, Bahira Bakari. Összesen 153-an utaztak a gépen, köztük volt a lány édesanyja is. Bahia, aki alig tudott úszni, 9 órán át kapaszkodott egy vízben lebegő roncson, mire kimentették. Bahia medence és kulcscsonttörést szenvedett és az arca is megsérült. Az esetet felkapta a média, a túlélőt csak „csodalányként” emlegették, még az akkori francia elnök, Nicolas Sarkozy is meglátogatta őt a kórházban. 2010-ben jelent meg a balesetéről szóló könyve Moi Bahia, la miraculée (Én vagyok Bahia, a csodalány) címmel.
