Háborúk, balesetek, atombomba támadás. Vajon kin vagy min múlik, hogy ki marad életben egy-egy nehéz helyzetben? A Sorson? Istenen? A kitartáson? A szerencsén? A jó képességeken? A túlélők történeteit olvasva elgondolkodunk.
1. Dr. William Brydon
A Brit Birodalom 1838-ban támadást indított Afganisztán ellen, mert attól tartott, hogy az afgánok összefognak az oroszokkal és ezáltal veszélybe kerül gyarmata, India. Miután a britek elfoglalták az országot és a trónra egy báb-uralkodót ültettek, a megszálló erők nagy része távozott az országból, csupán kb. 5000 fő maradt. 1841 végén azonban, komoly ellenállásba ütköztek, felkelés tört ki, az angolok feladták Kabult és távozni kényszerültek. 1842 januárjában úgy tűnt, hogy szabad elvonulást kaptak India felé, de útjuk során folyamatos támadások érték őket. A több ezres brit seregből csupán egy embernek, Dr. William Brydon hadisebésznek sikerült megmenekülnie, aki végül lóháton, komoly fejsérüléssel érte el Dzsalalabadot. Brydon ezután 1852-ben részt vett a második angol-burmai háborúban, majd az 1857-es indiai szipolylázadást is túlvészelte. 1858-ban visszavonult, Skóciába költözött és itt is élt 1873-as haláláig.
2. Jamagucsi Cutomu
Jamagucsi Cutomu, japán mérnök, épp üzleti úton járt Hirosimában, amikor ledobták az első atombombát Japánra, 1945. augusztus 6-án. Cutomu 3 kilométerre volt a robbanástól, felsőtestének egy része megégett és ideiglenesen megvakult. Két nappal később, augusztus 8-án, visszatért szülővárosába, Nagaszakiba. Itt érte az augusztus 9-ei atomtámadás, ezúttal nem szerzett sérüléseket. Bár valószínűsíthető, hogy Cutomu esete nem egyedi, hivatalosan ő volt az egyetlen, aki túlélte mindkét atomcsapást. Annak ellenére, hogy a sugárzás rákos betegségeket okozott nála (akut leukémia, gyomorrák), hosszú életet élt, 2010 januárjában hunyt el 93 évesen.
